Ebben a lenyűgöző jelenetben egy vidám narráció bontakozik ki egy dús, zöld kertben, ahol a természet és a pihenés harmóniában találkozik. A ragyogó kék ég, amelyet szeszélyes felhők díszítenek, háttérként szolgál az erőteljes, magas fákhoz, amelyek menedék és nyugalom érzését keltik. A kompozíció kiegyensúlyozott, élénk zöldek keretezik a térben szétszórt figurák vidám tevékenységeit. Testtartásuk vidám részvételt sugall játékokban, nevetésben és barátságban, élettel telivé téve a festményt. Olyan érzése van az embernek, mintha hallaná a levelek lágy zizegését és a levegőben visszhangzó nevetéseket, ahogy közelebb lép.

A színpaletta a természet árnyalatait ünnepli – a gazdag zöldek lágy aranyfény tónusaival egy meleg és hívogató légkört teremtenek. A fény ügyesen játszik a jelenetbe, puha árnyékokat vetve, miközben finom ragyogással világítja meg a figurákat. Fragonard ügyes ecsetkezelése olyan áramlás és életérzést kölcsönöz, amely a figurákat kecsességgel ábrázolja, megörökítve egy mulandó pillanatú örömöt. Ez a mű nem csupán a rokokó esztétikát képviseli a játékos témáival, hanem tükrözi a 18. század kulturális pillanatait is, amikor a szabadidő, a természet és az élet egyszerű örömei ünnepeltek, invitálva a nézőket ebbe a varázslatos világba, amelyben az egyszerűség eleganciával táncol.