Ez a lenyűgöző művészet elragad minket a mély érzelmek és a jelentős egyszerűség birodalmába. Egy nő fejét mutatja, akit egy finom fejkendő takar be, elegánsan megrajzolva merész, vastag zöld és fekete árnyalatokkal. A művész olyan technikát alkalmaz, amely kiemeli a vastag impasto jellegzetességét, fizikailag kézzelfogható textúrát hozva létre, amely intim kapcsolatot hív elő; az anyag mintái mintha folynának és hajlanának, majdnem mozgásban. Egy nyugodt és kontemplatív kifejezés látható a szem elől rejtett vonásain, utalva egy mélyebb történetre a túlélésről és a grace-ról a felszín alatt. A fejkendő lágy vonalai és az árnyékok puhasága együtt táncolnak, elegánsan invitálva a nézőt, hogy fontolóra vegye a névtelen nő életét.

Ebben a műben a művész által választott sötét, földi paletta érzelmi súlyt ad a műnek, amely évszázadokon át visszhangzik. A zöldek élénksége kontrasztban áll a fekete háttér nyersségével, amely esetleg a sötétség közepén való remény ütközését szimbolizálja. A művészettörténészek elismerik ezt a van Gogh кар'єраса átmeneti szakaszát, amikor az érzelmi intenzitást mozgás és melegség érzésével kezdte ötvözni; a festmény a 19. századi Európa nemi szerepeinek kulturális elemzését testesíti meg. Ez a mű nem csupán egy portré; egy intimebb bepillantás az emberi tapasztalásba, amely megigéz minket csendes erejével és jelentőségével.