A meleg, lágy fényben fürdő alak elegánsan dől egy díszes kanapéra, gyengéd kezében levél van, mintha titkot őrizne vagy hírt várna. Az ecsetvonások világosak, de laza mozdulatokkal ragadják meg a selyem csillogását és a bőr finom pirultságát, a fény-árnyék finom átmeneteivel. A színpaletta krémszínekből, tompa aranyból és a ruhája redőiben megjelenő élénk karmazsinszínből áll, egyszerre idézve a pompa és az intim hangulatát. A kompozíció finoman vezeti a szemeket a laza testtartás íve mentén, a ruha folyékonyságán át, és az árnyékos háttér nyugodt légkörén — egy meghívó titok.

Az ecsetvonások mögött egy tapintható történet rejlik: egy csendes pillanat a fényűzés közepette, a személyes levélváltás bája, és a finom sebezhetőség egyensúlya az önuralmú méltósággal. A mű mélyen gyökerezik a 18. századi francia rokokó hagyományában, gyengéden ölelve át az érzékiséget és a kényelmet, ahol a művészet túlmutat a portrén, hogy melankolikus betekintést nyújtson az arisztokrata életbe és a múló érzelmekbe. A művész mestersége az élénk textúrák és a légies lágy ász kombinálásában rejlik, ami érzelmi rezonanciát teremt, mely évszázadokon át suttog.