A portré a nyugodt elegancia pillanatát ragadja meg. A finom fehér ruhába burkolózott alany lágy kék és szürke tónusú háttér előtt pihen. A fény mintha belőle áradna, kiemelve ékszereinek finom részleteit és ruházatának finom textúráit. A kompozíció kiegyensúlyozott, a figura központi helyzetben van, mégis van egyfajta intimitás; a szemlélődés csendes pillanata. A művész technikája a fény és az árnyék mesteri használatában nyilvánul meg, mélységet és dimenziót teremtve. Az alany pillantása közvetlen, mégis gyengéd, magával vonva a nézőt egy néma beszélgetésbe. Egy pár elegáns piros és arany cipő hever a peremen, ami mozgásra vagy egy megszakított pihenőre utal.