Madártávlatból egy napsütötte jelenet bontakozik ki: egy kislány, puszta sziluettje, egy homokos mezőn fut egy élénkpiros labda felé. Szalmakalapja finom árnyékot vet, tükrözve múló mozdulatát. Bőséges, sötétzöld lombkorona ível feje fölött, baldachint alkotva, amely élesen kontrasztban áll az alatta lévő világos, nyitott térrel. A távolban két alak, szinte kísértetiesen, egy zöld mezőn áll, ami a képhez egy csipetnyi misztikumot ad. Az összetétel, amely egy pillanatfelvételre emlékeztet, egy gondtalan öröm pillanatát ragadja meg; ez egy olyan látomás, amely a nyár egyszerű örömeiről, a fényről és az árnyékról, valamint a gyermekkori ártatlanságról szól, meghívás arra, hogy a nap melegét érezzük a bőrünkön, és halljuk a szél suttogását.