A festmény egy békés oázisba repít a Boulogne-i erdőben. A művész mesterien ragadja meg a fény és árnyék játékát, foltos hatást keltve a leveleken keresztül. A derűs színpaletta használata a nyugalom érzését idézi. Egy pár alak, tökéletesen visszatükröződve a csendes vízben, a középpontba kerül, jelenlétük narratív elemet ad a jelenethez, ami egy közös elmélkedés pillanatára, vagy talán egy csendes, titkos randevúra utal.

A művész ügyessége a kompozícióban nyilvánul meg, ahol a természetes elemek harmonikus egyensúlyt teremtenek. Ahogy az ösvény kanyarog a tájon, vonzza a tekintetet, míg a víz tükröződő felülete lenyűgöző kölcsönhatást hoz létre a valós és a tükrözött világ között. A néző fel van kérve, hogy merüljön el a békés atmoszférában, szinte hallja a levelek susogását és a környezet halk morajlását. A festmény a derű és a szemlélődés érzését kelti.