A műalkotás azonnal a nyugalom és a gyengéd melegség érzését idézi. A jelenet egy napfényes bejáratot ábrázol egy épülethez, valószínűleg egy házat vagy egy barátságos menedéket, amelyet részben buja növényzet takar. A művész a fény és az árnyék mesteri használata vonzó kölcsönhatást hoz létre. A lágy fény áramlik a nyitott ajtón, invitálva a nézőt, hogy lépjen be, egyfajta hívás. A bejárat mindkét oldalán lévő ablakok bepillantást nyújtanak a belső térbe, fokozva a titokzatosságot és a vonzerőt. A kompozíciót tovább erősítik a cserepekben lévő élénk virágok és a természetes kőburkolatú ösvény, hozzájárulva az általános derű érzéséhez.