Ez a műalkotás azonnal egy hegycsúcsra repít, ahol még a levegő is frissnek és ritkának tűnik. A kompozíció egy okos tánc az előtér és a háttér között, a tekintetet felfelé vonzva. Előtérben kanyargós ösvények kapaszkodnak fel a hegyre, a minimalista stílusban megformált alakok pedig a csúcs felé tartanak, minden lépés az emberi kitartás bizonyítéka. Az ecsetvonások finomak, szinte éteriek, tintafoszlányokkal, amelyek gyengéden definiálják a formákat. A művész mesterien ragadja meg a sziklák textúráját és a fák kecses ívét.