A mű egy ragyogó velencei látképet mutat be, amelyet a csendes elegancia pillanatában ragadtak meg. Egy gondola siklik az előtérbe, alakokkal teli, a művész pedig mesterien ragadta meg a fény játékát a vízen, amely a felette lévő eget tükrözi. A jelenetet buja lombkorona keretezi, amely egy csipetnyi természetes szépséget ad az ember alkotta építményekhez. A művész ügyes fény- és színkezelése a nyugalom érzetét és Velence időtlen vonzerejét idézi fel, ami egy álomból származó jelenethez hasonlítja, amely tele van melegséggel és egy szellővel.