Ez a lenyűgöző tengerparti tájkép elrepít egy lagúna nyugodt vizére naplementekor, ahol egy gondola lágyan siklik a csillogó hullámok fölött. A művész mesterien ragadja meg a lemenő nap arany tónusait, amelyek finom pasztell rózsaszín és narancs árnyalatokba öltöztetik az eget, harmonikusan összemosódva a víz hűvös kékjeivel. A gondolás, egyenes testtartással, ügyesen egyensúlyozva irányítja a gondolát; elegáns sziluettje kontrasztot alkot a lágy fénnyel. Egy részben látható utas takaróval védi magát, ami intim emberi elemet ad a tágas táj közepébe.

A kompozíció gyönyörűen kiegyensúlyozott, a gondola hangsúlyosan helyezkedik el az előtérben és középtájon, irányítva a tekintetet a nyugodt lagúnán át a távoli horizonton föllelhető vitorlások felé. A részletek finoman bontakoznak ki textúrált ecsetvonások révén — fodrozódó víz, szórt fény és a vitorlák enyhe ringatózása —, szinte megéreztetve a délutáni szellőt és a lágy vízcsobogás hangját. Ez a festmény lírai tisztelgés a nyugodt utazás előtt és a velencei vízi utak romantikája előtt, egy luminista technikát alkalmazva, amely hangsúlyozza a fény múló ragyogását, megidézve a békét és a nosztalgiát.