Ebben a lenyűgöző műben egy fiatal lányra találkozunk, akinek profilja elegánsan körvonalazódik egy puha, absztrakt háttér előtt. Aranyszőke haja, amelyet a napfény gyengéden érint, a vállára omlik, és egy finom rózsaszín szalag díszíti, ami színt ad. A lány arckifejezése egy gyengéd pillanatot tükröz; elmerült az olvasásban, olyan mozdulat, amely összeköti a nézőt nyugodt gondolkodásával. Az ecsetmozdulat élénk és folyékony, jellemző Renoir egyedi megközelítésére, majdnem éteri minőséget teremt, ami körülöleli a jelenetet. Ez a mozgás érzete arra hívja fel a nézőt, hogy ne csak figyeljen, hanem érezze a pillanat melegségét - olyan, mintha a körülette lévő levegő fiatalos kíváncsisággal ragyogna.

Renoir színpalettája egy vidám keveréke a lágy pasztell színeknek, amelyeket melegebb tónusokkal kevertek össze, így harmonikus, hívogató légkört teremt. A háttér élénk zöldei tökéletes háttérként működnek, vonzva a néző tekintetét a lány arcához, és kiemelve annak finom vonásait. Ez a festmény, amely 1892-ben készült, az impresszionizmus esszenciáját példázzza, érzékenységgel és életerővel elkapva a múló pillanatokat és érzelmeket. Történelmi összefüggésben a művészi stílusokban való elmozdulást tükrözi, eltávolodva a szigorú realizmustól a személyes kifejezés ünnepléséig, amely napjaink művészeti világára is mély hatást gyakorol.