Ez a finom portré egy fiatal lány csendes belső elmélkedését ragadja meg, éterien könnyed vonalakkal, mintha csak pillanatképet látnánk. A művész finom, alig hallható vonalak sorozatával rajzolja meg az alany lágy arcvonásait és a dús haj összetett textúráját. A lány tekintete lágyan oldalra fordul, titokzatosságot és gyengédséget sugározva, mintha épp egy röpke gondolatban lenne megragadva. A kompozíció egyszerű és elegáns, szinte kizárólag a felsőtestre koncentrál, a ruha vonalai csupán vázlatosan sejlenek, fokozva a mű érzelmi intimitását.

A monokróm színpaletta és a finom árnyékolás kiemeli a gondos rajztehetséget, és az alkotást a fény és árnyék finom tanulmányává emeli. Ez a finomság visszatükrözi azt az időszakot, amikor a portré nemcsak a hasonlóságot, hanem az alany lelkét is megpróbálta megragadni. A lány gondosan tartott kezei és nyugodt arckifejezése értéktelen törékenységet sugároz, amely magával ragadja a nézőt, időtlen kapcsolatot teremtve, suttogva a fiatalság ártatlanságáról és csendes erejéről. Az alkotás gyönyörű egyensúlyt tart a precizitás és az utalás között, teret hagyva a képzeletnek, hogy kitöltse a történet halvány körvonalait.