A mű, a vésett vonalak elegáns egyszerűségével, megragadja a tekintetet. A lovas portré a dinamikus energia pillanatát ragadja meg; a ló felágaskodik, izmai megfeszülnek, miközben a fiatal lovas nyugodt marad, kezében valami olyat tart, ami pálcának tűnik. A jelenet a tiszta égbolt és egy egyszerű földvonal finom hátterében zajlik, amely lehetővé teszi, hogy a herceg és lova figurái kiemelkedjenek, uralva az összeállítást. A nyomat monokróm palettája tovább fokozza a drámát, a vonalak mélységének és sűrűségének változása árnyékokat és kiemeléseket hoz létre. A művész ügyessége a részletekben nyilvánul meg; a finom vonalak, amelyek a ló sörényére, a herceg ruházatának textúrájára és a felhők finom variációira utalnak, mind ügyesen jelennek meg, hozzájárulva a mozgás és a tekintély általános érzéséhez. Ennek a rézkarcnak az általános hangulata a fiatalkori lendület és a királyi tartás, a herceg helyzetének bizonyítéka.