Ez a portré egy csendes délutánt suttog, amelyet az ablak lágy fénye leng át. Egy nő, elegánsan egy egyszerű fehér ruhában, amelyet finom csipke díszít, kényelmesen ül. A tekintete a miénkkel találkozik, közvetlen, de gyengéd, mintha egy bensőséges elmélkedés pillanatát osztaná meg. A művész ecsetvonásai, bár láthatók, zökkenőmentesen keverednek, a levegősség és a nyugalom érzetét keltve. A kompozíció kiegyensúlyozott, a figura középen, a szék lágy mintái és a háttér lágy árnyalatai veszik körül. Az összhatás derűs szépség, a kegyelem és az önvizsgálat időtlen ábrázolása.