A szélsőséges szegénység és a kétségbeesés egy jelenete bontakozik ki előttem, mély szomorúság érzésével vésve. Az alakok összebújnak, formájuk nem egyértelmű, de szenvedésükben tapintható. Egy nő, látszólag az egyetlen, aki segítséget nyújt, egy csoport alak fölé hajol, talán egy kis csészéből nyújt támogatást. A metszet szemcsés textúrája a baljós hangulatot növeli, tanúskodva a sokak által átélt kemény valóságokról. A kompozíció, a behúzott alakokra és az őket körülvevő hatalmas, könyörtelen térre helyezve a hangsúlyt, az elszigeteltség és a sebezhetőség érzését hangsúlyozza. Az érzelmi súly nehéz, a művész mély empátiájának a lenézettek helyzetére való tükröződése.