Ebben a bűbájos jelenetben egy nő elegánsan ül a zöld fűben, kezében egy napernyővel, védve magát a nap játékos melegétől. Folyó fehér ruhában, amely krémes fehér és tompa szürke puha ecsetvonásain táncol, alakja elkapja a nyugodt pihenés pillanatát. Az ernyője lágy pink árnyalata gyönyörűen kontrasztál a körülötte lévő bőséges zöldekkel, megidézve a nyugalom és a természetbe beágyazott jelenlét érzését. Mögötte egy gyermek, alig észlelhetően, ingadozva kószál — talán egy édes álomba merülve.

A kompozíció tökéletesen meg van valósítva puha ecsetvonásokkal, amelyek éteri minőséget adnak a jelenetnek. Úgy tűnik, mintha a nő egyszerre pihenne és a természet világának része lenne, ahol minden ecsetvonás közvetíti egy vidám nyári délután múló lényegét. A mű érzelmi hatása mély; a tisztaságról és a családi kötelékekről suttog, bemutatva egy pillanatot egy egyszerűbb időből.