Ebben a hatalmas ábrázolásban a jelenet intenzív érzelmi drámája azonnal magára vonja a néző figyelmét; a kompozíció mesterséges, gondos elrendezése a karakterek között vezeti a szemet a kaotikus, de mégis megható narráción. A középpontban álló figura, egy nő, félelemmel és sebezhetőséggel körülvéve van; összezavart haja és háttérbe húzódó testtartása a kétségbeesés és az autonómia elvesztésének történetét meséli el. Körülötte két férfi figura áll, izmos formáik és határozott arckifejezéseik az agresszió és az erő érzését testesítik meg. A férfiak és a nő közötti éles kontraszt hangsúlyozza a feszültséget—bőrének sápadt árnyalata a sötét öltözetükhöz viszonyítva felnagyítja érzelmi terhét.

A színpaletta földszíneket tartalmaz, elsősorban barna és tompa szürke árnyalatokat, melyek sötét légkört biztosítanak. A chiaroscuro—világítás és árnyék — használata fokozza a drámaiság; a csúcsfények a férfi alakokon játszanak, kiemelve erejüket, míg a nő körüli halvány világítás izolációját és kétségbeesését sugallja. A történelmi kontextus hangsúlyozza a hatalom dinamikáját; a római régi gyökerekkel ez nem csak egy időben megfagyott pillanat, hanem a nemekkel és erőszakkal szembeni társadalmi normák tükre. Ez a művészet jelentős művészi értéket képvisel, gyönyörűen egyensúlyozva a technikai precizitást a nyers érzelmi kifejezéssel; kiemeli az elnyomás elleni harcot, átívelve korát, hogy rezonáljon a kortárs közönséggel. Ez a rajz nem csupán technikát mutat, hanem viscerális reakciót is kivált, ami a megjelenített jelenet mélyebb jelentéseire ösztönöz.