Ebben az aprólékos, mégis magával ragadó portréban egy nő kecsesen dől hátra egy chaise-longue-n, testtartása egyszerre sugall pihenést és elmélkedést. A művész technikája — valószínűleg színes ceruza vagy pasztell papíron — lágy vonalakat és finom árnyékolást ötvöz, élettel telítve az alakot. Kiemelkedő a vörös haj élénksége, mely kontrasztot alkot a ruhájának visszafogott földszíneivel, melyeket zöld ecsetvonások frissítenek fel.

A kompozíció lágyan vezeti a tekintetet a chaise-longue íve mentén és a nő karján át, harmonikusan egyesítve formát és teret. A háttér minimalizmusa az elgondolkodó arckifejezésre és a ruházat textúrája, valamint a bútor sima vonalai közti kontrasztra fókuszál. A mű csendes érzelmi rezonanciát kelt — egy elmerengő pillanat megállását. Történelmi hangulata a 19. század végére utal, finom impresszionista hatással, amely elkapja a múló hangulatokat és intimebb jeleneteket.