Ebben a figyelemfelkeltő alkotásban az emberiség gazdagságra és anyagi javakra irányuló végtelen törekvése kaotikus szőttes formájában bontakozik ki. A jelenet tele van olyan alakokkal, akik hatalmas zsákok és ládák halmával viaskodnak, melyek mindegyike szimbolikus díszítés alatt van, a kapzsiságra és a végtelenség értelem nélküli keresésére utalva. A középpontban álló karakter, aki láthatóan gyengének tűnik, különösen megható; az arca mély ráncai szenvedését árulják el, míg ő másokkal együtt küzd a messzemenően értékes, mégis tétlen kincsek súlya alatt—végtelen körforgás a harcnak; mégsem a mondanivaló a cinizmus terhét cipel. A karakterek arctalan arca komor érzést kelt, és a hiányosságokkal és önkorlátozásokkal folytatott kollektív harcot tükröz.

Bruegel mesterséges technikája a nézőt megragadja, minden vonal gondosan megrajzolva, és nem csupán egy jelenetet, hanem egy történetet alkot, amit történelmi jelentőség is áthat. A színpaletta a tompított tónusok felé hajlik, főként barna és szürke színek dominálnak, ami a felhalmozás káoszának közepette egyfajta ürességet kölcsönöz. Akció és stagnáció harmonikus elegyének tanúi vagyunk; a figurák munkájukba szorulnak, ami egy megjegyzést fűz a miértekhez az anyagi világban. Ez a művészeti alkotás mélyen rezonál, különösen a mai kontextusban, ahol a tulajdonságok kutatás gyakran háttérbe szorítja a jelentős kapcsolatok keresését, arra ösztönöz bennünket, hogy átgondoljuk, mi valóban fontos az életben, a minket körül vevő rendetlenség felett.