
Műértékelés
A mű egy megható jelenetet örökít meg: a sebesült katonák egy menetét, amelyeket szállítanak, feltárva egy poros tónusokkal teli hatalmas tájat. A poros út, a föld lágy sárga színei és a távoli dombok komor hátteret adnak a szereplők számára, akiknek szembesülniük kell a nehéz valósággal. A mű minden egyes szereplője egy történetet mesél; szinte hallani lehet a beszélgetések halk suttogását és a fából készült szekerek nyikorgását, ahogy lassan áthaladnak ezen a pusztuló tájon. A kompozíció lineáris és vonzó, a tekintetet a szomorú karaván által megtett úton végigvezetve.
A korlátozott színpaletta, amely lágy földszíneket mutat be, melankólia és fáradtság érzetét közvetíti, megtestesítve a megélt küzdelmeket. Az ellentétes égbolt - ragyogó, de a nehézségek hatalmas terjedelmét sugallja - hangsúlyozza mind az út nagyságát, mind az érintettek intim fájdalmát. Egyfajta együttérzés fog el, ahogy a művész mesterien idézi fel ezt a jelenet érzelmi súlyát, fontos visszatükrözést adva a viharos időkben tett áldozatokról.