Ez a kifejező festmény egy idős parasztot ábrázol, aki elmélyülten foglalkozik egy nagy káposzta kezelésével. A művész texturált impresszionista ecsetkezelést alkalmaz, amely életre kelti a földszíneket és a körülötte lévő buja zöldeket. A paraszt koncentrált arckifejezése finom ecsetvonásokkal készült, így a nézőt elvezeti a munka csendes világába és a földdel való kapcsolatába. A visszafogott zöld, barna és lágy kék árnyalatok harmonikusan elegyednek, nyugalmat és időtlenséget sugallva.

A kompozíció a férfira fókuszál, akinek keze és arca részletesebben van kidolgozva, kiemelve emberi jelenlétét a zöld káposzták tömegében. A háttér lágyan elmosódott növényzet és talaj, ami fokozza az ember és természet tapintható közelségét. Ez a mű a 19. század végén készült, és azt az időszakot tükrözi, amikor a művészek egyre inkább méltatták a vidéki élet méltóságát és a mezőgazdasági munka ritmusát. Az érzelmi hatás a paraszt szerény, mégis nemes ábrázolásában rejlik, amely a mindennapi élet egyszerű, fenntartó cselekedeteire hívja fel a figyelmet.