A késő délutáni nap lágy fényében fürdő jelenet két nőt ábrázol egy díszes márvány erkélyen, melyet finom domborművek díszítenek. A meleg rózsaszínek, barackszín és lágy földszínek palettája romantikus hangulatot teremt, melyet a nagy urnából kibontakozó finom virágok tesznek még érzékibbé. A művész mesterien bánik a fény-árnyék játékával, hogy kiemelje a figurák közötti érzelmi feszültséget és intimitást — az ülő nő elmélyült gondolatokkal, kezét a szájához emelve, míg az álló nő előrehajolva, vigasztaló érintést és egy csokor virágot nyújtva, kimondatlan szavakat és mély kötődést sugall. A klasszikus építészeti elemek és a szobrok időtlen eleganciát és bájt kölcsönöznek a műnek.