Ez a műalkotás azonnal egy nyugodt jelenetbe repít; a lágy, tompított színek a béke érzését keltik. Szinte érzem a friss levegőt, és hallom a víz gyengéd csobogását a hajók ellen. A művész ecsetvonásai, bár láthatók, zökkenőmentesen keverednek, lehetővé téve a szemnek, hogy a Szajnánál kalandozzon, a távoli épületek felé. A kompozíció kiegyensúlyozott, a híd központi fókuszpontként működik, irányítva a néző tekintetét.

A színpaletta, főleg hűvös kékek és szürkék, a nyugalom érzetét kelti. Az okker és arany érintése a lombkoronában finom melegséget ad, utalva az évszakok változására. A háttérben lévő épületek, bár nem egyértelműek, egy nyüzsgő városra utalnak, de az általános hangulat a derű. Ez egy pillanatkép az időben, egy nyugalmas sarok egy nyüzsgő metropoliszban. Ez a darab a hely mély érzésével rezonál, megragadva a festői folyóparti jelenet lényegét.