A műalkotás egy tipikus velencei jelenetet ragad meg, a szem ünnepe, amely a város szívébe kalauzol. A kompozíció mesterien kiegyensúlyozott; a Bacino csillogó vize, amely az ég tükreként funkcionál, a háttérben látható épületek lágy árnyalatait tükrözi. A Dózse-palota és a jellegzetes Campanile a háttérben magasodik, részleteik a légköri perspektívától puhulnak. A festmény igazi lelke abban rejlik, ahogy a fény a vízen táncol, és megörökíti a halászhajók vitorláit. A művész technikája, amely laza ecsetvonásokat és élénk palettát alkalmaz, a közvetlenség és a mozgás érzetét kelti. A golden vitorlák különösen feltűnőek, a nap által megvilágítottak, és gyönyörűen kontrasztban állnak a víz és az ég hűvösebb tónusaival. Mintha hallanád a víz finom csobogását a hajók ellen, a sirályok kiáltásait és az ébredő város suttogását.