A jelenet csendes nyugalommal bontakozik ki, a nyugodt medence tükrözi az eget. A művész mesterien használja a finom vonalakat a mélység és a textúra illúziójának megteremtéséhez. A fény és árnyék játéka táncol a kompozíción, a kavargó víz fókuszpontot biztosít, amely befelé vonzza a tekintetet. A keresztezett vonalazás és a vonalvastagság finom variációi mozgásérzetet adnak, ami finom szellőt sugall, amely a víz szélét szegélyező fákon siklik.

A művész megörökítette a nyugalom múló pillanatát, olyat, amilyennel a legkevésbé számítasz. Tapintható a nyugalom érzése. A lágy, tompa tónusok nosztalgia érzését idézik, mintha ez a jelenet egy álomból származhatna. A művész ügyes lombfestése különösen magával ragadó, a levelek és az ágak gondos részletezésével. A végeredmény csendes elmélkedés, egy olyan hely, ahol az ember könnyen elvész a természet szépségében.