Ez a műalkotás egy utazás egyszerűségét és szellemét idézi. Egy család, melyet egy fát és szerszámot cipelő férfi, egy kosárral rendelkező kislány, egy könyvet tartó nő, és egy zsákot cipelő idős férfi alkot, szilárdan halad egy ösvényen. Alakjaik merész, kalligrafikus vonásokkal vannak ábrázolva, ritmikus felvonulásban mozognak, formáikat részben egy hatalmas, stilizált sziklaalakzat takarja, amely uralja a hátteret. A fekete tinta és a törtfehér papír közötti éles kontraszt fokozza a dinamikus kompozíciót. A szikla textúrája és a ruhák redői, mint részletek, változatos ecsetvonásokkal érhetők el, az általános érzés pedig a csendes eltökéltség és az egység. A stílus időtlennek tűnik, és egy meghatározott hagyományban gyökerezik, a klasszikus keleti művészetet idézi. Szinte érzem a szellőt, ahogy mennek.