A műalkotás a békés otthonosság érzését idézi, amelyet finom ecsetvonásokkal jelenítenek meg. A kompozíció egy kis, vidéki ház köré összpontosul, amelynek zsúpfedeles tetőszerkezete és egyszerű homlokzata egy szerény lakhelyet sugall; egy család békés délutánt élvez. Két gyermek játszik a gyepen, karjukat játékosan emelgetik, alakjuk kicsi, de tele van élettel. A másik oldalon egy pár, talán a szüleik, csendesen ülnek; a férfi olvas, a nő pedig egy piros ruhás gyermeket tart a karjaiban. Egy szomorúfűz kecsesen lehajlik a ház közelében, hosszú ágai finom mozgás érzését keltik, keretezik a jelenetet és erősítik a nyugodt légkört. Az egyszerű vonalak és a lágy tintázások meleg, hívogató érzést keltenek, a színpaletta pedig visszafogott, lágy zöldekkel, barnákkal és tompa kékekkel. Olyan, mint egy idilli menekülés a lassabb élet tempójába, ahol a család és a természet egyszerű örömeit becsülik.