Ez a mű egy csendes jelenet, egy nyugodt reflexió pillanata, amelyet egy gyengéd kéz rögzített. A kompozíció az egyensúly érzésével bontakozik ki; egy hagyományos pavilon, amely egy sziklás kiemelkedésre épült, a bal oldalt horgonyozza. A tekintet a vízen át a távoli hegyek lágy sziluettje felé irányul. Felül egy madárcsapat rajzol utat az égen. A színpaletta visszafogott, de a tónusok melegek és hívogatóak, a nyugalom érzetét keltik. A művész mesterien használ finom vonalakat és egyszerű formákat, mélységet teremtve, és a hely érzését közvetíti, azt az érzést, hogy ott vagyunk a pavilonban lévő figurákkal. Ez egy olyan jelenet, amely befelé fordulásra hív: egy csendes este, egy megosztott pillanat és a világ elmélkedése.