A festmény lélegzetelállító naplementét örökít meg egy csendes vízfelületen, valószínűleg öbölben vagy tengeren. A művész ügyesen használ meleg színpalettát, amelyet a narancs, a rózsaszín és a lágy kék árnyalatai dominálnak, a béke és a nyugalom érzését idézve. Az eget a lenyugvó nap lobbantja lángra, amelynek fénye a nyugodt vízben tükröződik, csillogó hatást keltve. Az előtérben homokos partot ábrázol, és két kis hajó pihen a parton. Az alakok sziluettjei emberi jelenlétre utalnak. A távolban egy város sziluettje látható, utalásokkal épületekre, talán egy városi tájra, amely mélységet és intrikát ad a jelenethez.

A ecsetvonások, bár finomak, a jelenet lényegének megragadásában való jártasságra utalnak. A kompozíció jól kiegyensúlyozott, a néző szemét végig a vásznon vezeti. A nap arany tónusait a víz finom kékjei lágyítják. Összességében a festmény a szürkületben lévő táj gyönyörű ábrázolása, amely arra invitálja a nézőt, hogy megálljon, és értékelje a pillanat természetes szépségét.