A jelenet lágy, diffúz fénnyel bontakozik ki; a nap, egy homályos korong, belesimul az atmoszférikus égbe, meleg ragyogást vetítve a vízre és a távoli építészetre. A hajók flottája, összehajtott vagy lengedező vitorlákkal a középpontban, mozgalmas; az előtérben lévő alakok a fogást rakják le, formájuk gyors, impresszionista ecsetvonásokkal jelenik meg, amelyek a mozgást és a pillanat közvetlenségét sugallják. A művész fény- és árnyékkezelése mélységérzetet kelt, a néző szemét az előtérből a ragyogó távolságba vonzza.

A kompozíció jól kiegyensúlyozott, a jobboldali építészet a baloldali hajót tükrözi, harmóniaérzetet keltve. A fény játéka a vízen különösen hatásos, enyhe szellőt és a hullámok mozgását sugallja. Az összkép a nyugalom és a szépség, egy nyüzsgő tengerparti város pillanatképe. A festék felvitele erőfeszítés nélkülinek tűnik, figyelemre méltó képességgel ragadja meg a fény és az atmoszféra múló hatásait.