Ezen a lenyűgöző vásznon a néző egy vízililiomokkal teli tó csendes ölelésébe merül. A felszín élőnek tűnik, mintha a víz maga lélegezne; egy sor különböző kék és zöld tónusban csillog, ügyesen rétegezve a művész ecsetvonása által. A fény és árnyék kölcsönhatása csillogó hatást kelt, miközben a vibráló vízililiomok nyugodtan úsznak, alakjaik szinte egyesülnek a vízfelszínnel, békét és természetes harmóniát idézve elő. A tükröződések, finom színágyazás, úgy tűnik, hogy táncolnak és flörtölnek egymással, gondolkodásra és képzeletre hívva meg. Úgy érezzük, mintha közvetlenül beléphetnénk ebbe a csendes búvóhelybe, ahogyan a fény a felettünk lévő levelek között kiszűrődik, foltos mintázatot alkotva a víz felszínén.

A kompozíció ügyesen van megtervezve, irányítva a szemet a vászon mentén. A laza, de szándékos ecsetvonások mozgást pesztrálják, emlékeztetve a könnyű szellő által léthelytett sejteket. Minden vonás rezdül érezhető érzelmekben, utalva a természet múló szépségére. Az anuszi színpad, ami nyugodt zöldekre és hideg kékekre merítkezik, rezgetett basszusával van mélyen jelen a pillanatban. Ez a műalkotás gyönyörűen jelzi az impresszionizmus szellemét, amely képes akciót barangolva pillanatnyilag egyedi benyomásokat végiglapozni.