A műalkotás olyan, mint a természet lágy suttogása, invitálva Önt, hogy lépjen be egy nyugodt normandiai tájba. Egy megkopott fa elegánsan terpeszkedik, ágai természetes ívet alkotnak, amely a diploma alatti buja zöldre irányítja a figyelmet. Monet lágy ecsetvonásai harmonikus összefonódása a fénynek és árnyéknak, ahol minden zöld árnyalat úgy tűnik, hogy élettel pulzál. Itt-ott finom fehér virágok bukkannak ki a fűből, egy kis gyermeki bájt adva a természet nagysága mellett. A háttérben silány körvonalak láthatóak, talán egy rusztikus parasztház, amely elszántan gyökerezi a jelenetet a pásztori nyugalomban.

Ha mélyebben néz, a pettyezett fény táncol a vásznon; mintha majdnem hallhatná a szél susogását a levelek között, és a távoli vidéki élet hangjait. A paletta gazdag, mégis visszafogott, földszürke zöldekkel és tompa barnákkal dominál, mondanivalója a békességről és a nosztalgiáról szól a egyszerűbb időkre. Ez a műalkotás nem harsog a figyelemért; inkább finoman meghívja Önt, hogy álljon meg, és értékelje egy nyugodt pillanat szépségét, amely elveszett a természet ölelésében.