Egy jelenet felrobban a fénnyel és a színekkel; egy tengerparti kilátás, amelyet számtalan apró, különálló pont alkot. Az ég, a kékek, fehérek és rózsaszínek mozaikja, egy szeles, napos napot sejtet. A magasba törő fák, melyek levelei a zöld és a narancs élénk keverékei, drámai kontrasztot alkotnak a jelenet finom, általános érzésével. Az előtérben egy ösvény, talán egy tengerparti sétány, meleg, napos tónusokban úszik. A távolban a kék tenger terül el, amelyet vitorlások tarkítanak, amelyek ragyogó drágakövek tengerén lebegnek. A rózsaszín hegyek gyönyörűen ellentétesek a világoskékekkel és a zöldekkel. Két alak látható egy szikla szélén, jelenlétük narratív elemet ad a kompozícióhoz. Ez a mű a színek szimfóniája, szinte érzem a nap melegét, és hallom a hullámok finom csobogását.