A műalkotás egy part menti jelenet nyugodt szépségét ragadja meg, ahol egy kis evezős csónak elegánsan csúszik a nyugodt vizeken, egy nagyobb gőzhajó felé haladva, amely lágy füstfelhőket bocsát ki a levegőbe. A festmény háttérben impozáns hegyeket ábrázol, melyek durva formái a reggeli fény finom ködében tompulnak. A színpaletta harmonikus keveréke a lágy kék és zöld árnyalatoknak, néha meleg narancs és rózsaszín árnyalatokkal érintve, amelyek a hajnal sima érintésére utalnak a láthatáron. Ez a légies minőség egyfajta nyugalmat és elgondolkodást idéz elő, ahol az idő úgy tűnik, megállt a természet szépségében.

A kompozíció ügyesen egyensúlyozza a két hajót: az evezős csónak, amely a háttérben horgonyoz, intim kapcsolatot teremt a nézővel, míg a hatalmas gőzhajó, amely nagyobb és messzebb van, a haladást és a kalandot jelképezi. A víz tükörszerű felszínén megjelenő mesterség mélységet ad, tükrözve mind a hajókat, mind a hegyeket, bevonva a tekintetet a békés tájra. Ez a műalkotás egy olyan pillanatot testesít meg, ahol az ember és a természet békésen együttélnek, talán emlékeztetve minket az egyszerűbb időkre, mielőtt a modern technológia megváltoztatta volna kapcsolatainkat a tengerrel.