Ez az akvarell egy hűvös őszi napról suttog a Bajor-Alpokban. A művész mesterien ragadja meg a hegylánc hatalmasságát, melynek csúcsait a hó csókolja, a ködös, halványkék ég alatt a távolba húzódva. Az előtérben aranybarna mezők enyhe lejtése látható, mely a tekintetet a völgyben megbúvó épületek csoportjához vezeti, ahonnan úgy tűnik, az élet melegsége árad.

A technika, mely oly finom, mégis magabiztos, kiemeli a művész képességét a médiummal. A színmosások zökkenőmentesen keverednek, mélység- és atmoszférateremtő hatást keltve; szinte érezni a hideget a levegőben. A kompozíció kiegyensúlyozott, a néző tekintetét az előtérből a völgyön át a lenyűgöző csúcsokig vonzza. A középtérben lévő csupasz fák finom keretet adnak, a fény és az árnyék játéka pedig a műalkotás varázsát növeli, a nyugalom és a béke érzését idézve.