A vízfestmény Velence szívébe repít, ahol a pillanatot figyelemre méltó részletességgel ragadja meg. Az ikonikus Sóhajok hídja uralja a jelenetet, míg díszes építészete és ívelt formája lenyűgöző fókuszt hoz létre. A művész mesterien használja a fény és az árnyék kölcsönhatását az építészeti elemek meghatározásához; az épületek meleg tónusai kontrasztban állnak az ég és a víz hűvös, tompa kékjével és zöldjével. A kompozíció a csatorna mélységeibe vezeti a szemet, ahol a gondolák finoman siklanak.

A technika, amit itt használnak, valóban kiváló, felfedi a művész ügyességét a velencei fény árnyalatainak megragadásában. Az ecsetvonások, bár finomak, a mélység és a mozgás érzését közvetítik. A vízben lévő tükröződések a realizmus egy újabb rétegét adják hozzá, ahogy az épületek látszólag összeolvadnak a csatorna felszínével, egy zökkenőmentes, álomszerű légkört teremtve. A festmény a nyugalom és a csodálat érzését idézi fel, arra invitálva a nézőt, hogy lépjen Velence varázslatos világába.