Ez a lenyűgöző festmény egy csendes, dérrel borított tájat ábrázol, amelyet köd fed be, egy békés vidéki reggelt idézve. Egy alacsony kőfal vízszintesen húzódik a képen, körülzárva egy kertet, ahol kopasz fák csavarodó ágai finom mintákat rajzolnak a tompa téli égbolt ellenében. A színpaletta visszafogott, lágy szürkék, tompított zöldek és finom okker árnyalatok keverednek harmonikus impresszionista ecsetvonásokban. A textúra tapintható, mintha dér borítaná a felületeket, miközben a szórt fény álomszerű hangulatot kölcsönöz ennek a vidéki, nyugodt saroknak. A kompozíció a tekintetet a fal mentén vezeti a ködben eltűnő magas, vékony fáknak, csendet és az élet finom leheletét sugallva.