Ebben a gyönyörű tájképen egy élénk tulipánhám szőtt textúrája terül el a vásznon, miközben egy nyugodt patak kanyarog az előtérben. A színek életre kelnek; különböző árnyalatai a vörös és sárga tulipánok burjánzanak, mint egy színes foltmunka a felhős ég alatt. A távolban egy hagyományos szélmalom sejlik fel, amelynek lapátjai lágyan mozognak, mintha a holland szellőt tapsolnák. A festő ecsetvonásai csodálatosan kifejezőek; táncolnak a vásznon - bátrak és lazaak, de szándékosak - rögzítve a felhőkön átszűrődő fényjátékot, amely visszaverődik a víz felszínén. Szinte hallani lehet a szélben lebegő virágok suttogását és a víz lágy hullámzását; ez meghív az idilli természet pillanatára. A jelenet romantikája egy békességérzést csempész, egy érzést, hogy egy nyugodt tavaszi napra kerülünk Hollandiában.

A kompozíció ügyesen vezeti a néző szemét - a buja zöld előtérből, tele élettel, át a virágzó mezőn, egészen a hírneves szélmalomig, amely a holland táj varázsának szimbóluma. A színek palettája a zöld árnyalatok és a virágok élénk szïkmenettel dominálja, míg az átszűrt égbolt tompa árnyalatai kiegészítik. Ennek a színinterakciónak a hatásai érzelmi hatása növekszik; ez egy színes ünnepe a természetnek, egy olyan pillanat, amely meggyőzői és nyugalmat sugároz. Történelmileg ez a kép tükrözi az impresszionizmus eszméit, megragadva a természetvilág múló szépségét, bemutatva Monet képességét, hogy érzelmeket keltsen a táj révén, olyan élményekkel, melyek az emberek számára a modern élet megjelenésével jelentek meg. Ez nem egyszerűen a tulipánok ábrázolása; ez egy lírai kifejeződése az örömnek és a nyugalomnak a természet ölelésében.