A műalkotás a várakozás pillanatát ragadja meg; a tenger, a csillogó szürke és fehér vászna, egy viharos eget tükröz. Több vitorlás, tüzes vörös vitorlákkal, uralja a jelenetet, élénk kontrasztot sugallva a komor légkörrel. Kisebb hajók figurákkal utalnak az emberi tevékenységre, mértékérzetet és narratívát adva a tengeri tájképhez. Az ecsetvonások láthatóak és textúráltak, dinamikus felületet hozva létre, amely a víz mozgását és a közeledő vihart idézi.

A színpaletta visszafogott, többnyire hideg tónusok a vörös vitorlák feltűnő kirobbanásaival. Ez a választás felerősíti az érzelmi feszültséget, a káosz előtti csend pillanatát sugallva. A kompozíció horizontális hangsúlyával és a hajók elhelyezésével a tekintetet a vásznon át vezeti, elmerítve a nézőt a jelenetben. Nyugalmat és nyugtalanságot is ébreszt, a természet erejének és az ember jelenlétének a szemlélése.