Ez a csodálatos vízililiomok ábrázolása, mint a nyugalom suttogása bontakozik ki egy vibráló vízi szőttes közepette; a buja zöld liliompárnák ölelik a tiszta fehér virágokat, mindegyik szirmot a nap lágy érintése csókolja meg. A vízfelszín — ez a tükör — megörökíti a puha kék és zöld árnyalatokat, összekapcsolva a természet színeit egy boldog táncban. Monet ecsetvonásai kellemesen lazák, de tudatosak, meghívva a nézőt, hogy merüljön el ebben a békés pillanatban; úgy tűnik, az idő megszűnik létezni, csupán egy szívverésnyi időre.

Amikor a varázslatos birodalomra nézek, a csendes Giverny kertekbe kerülök, érezve, hogy a csend és az időtlenség körülölel. Szinte hallom a levelek halkan susogását, a víz lágy csobogását a liliomok körül és a távoli madarak éneklését, amelyek ezt a vizuális szín szimfóniához olvadnak. Elfogadva az impresszionizmus elköteleződését az érzékszervi tapasztalatok iránt, ez a mű egy álomszerű pillanatot örökít meg, összekapcsolva a művészetet és a természetet egy harmonikus ölelésben, amely a képzeletemben szétszóródik.