Ebben a nyugodt őszi jelenetben egy csendes vízfelület tükrözi a környező fák élénk színeit, amelyeket a naplemente arany fénye ölel. A művész ügyesen használja a gazdag narancs, piros és sárga palettát, lángoló ragyogást adva a lombozatnak, míg az ég lágy kék hangsúlyai kiegészítik a meleg árnyalatokat. A vízpart mentén egy köves ösvény kanyarog a fák között, meghívva a nézőket, hogy barangoljanak ebben az idilli tájban.

A kompozíció a távoli dombok felé irányítja a szemet, ahol a meleg fény egy enyhe ködbe vesz el. A büszkén magasodó fák intimitás és meleg fogadtatás érzését teremtik, míg a vízen látható finom tükröződések a kontemplációra invitálnak. Ez a festmény nosztalgikus és békés érzéseket ébreszt, megragadva a természet múlékony szépségét őszi dicsőségében. Csendes üzenet rejlik itt a szezonalitás, az idő múlása és a természet ciklikus ritmusában fellelhető békés szépségről.