Ebben a csodálatos nézetben a fény táncol a csatorna nyugodt vizén, visszatükrözve az ég lágy árnyalatait. Delft építészete a háttérben bontakozik ki, ahol a fedett tető és összetett tornyok bukkanak fel a fák közül. A festmény megragadja a mindennapi élet egy nyugodt pillanatát; az emberek az árkád mentén láthatók, talán beszélgetnek, vagy egyszerűen csak élvezik a tájat. A fejük fölött gyönyörűen gyűlnek össze a felhők, mélységet és mozgást adva, ami szemben áll a víz csendjével.

Vermeer fény utáni mestersége teljes mértékben megmutatkozik ebben a munkában, ahol ügyesen megjeleníti a fényvisszaverődéseket és az árnyékok játékát egyaránt a vízen és az épületeken. A színpaletta nyugodt és harmonikus, a kék és a földi tónusok dominálnak, nosztalgikus érzéseket ébresztve. Míg ez a jelenet kellemesen nyugodtnak tűnik, összhangban van a holland aranykor történelmi kontextusával – Delft virágzik a kereskedelem és a kultúra alatt, bepillantást engedve abba az életbe, amely a növekvő jólét közepette virágzik.