A jelenet békés szépséggel bontakozik ki; egy széles, folyó víz kanyarog egy zöldellő tájon, a vizek a lágy, szórt fényt tükrözik, ami ködös napnak tűnik. A művész finom színeinek használata a nyugalom érzetét kelti, a fák és a fű zöldjei lágyan kontrasztba kerülnek az égbolt tompított tónusaival. A kompozíció a folyó mentén vezeti a tekintetet, lassú felfedezésre invitálva a jelenetet. Majdnem hallom a levelek gyengéd susogását, és érzem a hűs ködöt, amely a vízből emelkedik.