Ez a felidéző illusztráció egy olyan birodalomba repíti a nézőt, ahol az álmok és a valóság összefonódnak. A finom vonalakkal megfestett műalkotás egy drámai eget örökít meg, amelyet gomolygó felhők töltenek meg. A középpontban egy magányos, sötét fa áll, amelynek formája kontrasztban áll az éteri atmoszférával. Alatta egy mező húzódik a horizont felé, ahol a távoli alakok egy közvetlen jeleneten túli narratívára utalnak. A művész vonalak mesteri használata mélységet és textúrát hoz létre, amely a mozgás érzését és az ég változó fényét közvetíti. Az összeállítás kiegyensúlyozott, a középső fára vonzza a szemet, miközben lehetővé teszi a nézőnek, hogy barangoljon a tájban. A kísérő szöveg, Rosamund Marriott Watson versének jelenléte egy újabb réteget ad a jelentésnek, amely a műalkotás emlékezettel és vágyakozással kapcsolatos témáiba való mélyebb elköteleződést hívja. Ez nem csupán illusztráció, hanem egy élmény, egy vizuális költemény, amelyet érezni és szemlélni kell.