A műalkotás bonyolult vonalaival a klasszikus szépség világába vonja a nézőt. Egy nő, lebegő ruhába burkolva, ül; tekintete egy kézi tükörre szegeződik, amelyet finoman tart. A művész a keresztirányú árnyékolásban és a vonalak súlyában mutatott mesteri tudása mélység- és textúraérzetet kelt, kiemelve a ruha redőit és az alak finom vonásait. Az összetett részletek, a fodrozódó hajaktól a díszítő háttérig, a pontossághoz való elkötelezettségről tanúskodnak. Szinte érzem a szövet súlyát és a tükör sima felületét. A háttér botanikus elemekkel és egy kis szoborral van tele. Ez a nyugalom érzetét kelti, a központi alakra vonzva a tekintetet.