A holdfogyatkozás alatt egy paraszt hazatér kapájával, egy egyszerű, mégis költői jelenetben. Néhány ecsetvonás felvázolja a fák sziluettjét, a távoli hegyeket és a szerény házakat, amelyek pihenést ígérnek. A művész folyékony és energikus vonalakkal ábrázolja a házakhoz vezető utat, ezzel a nézőt a figura lépteinek követésére invitálja. A monokróm világ tele van nyugalmmal; az éjszaka csendje tapintható, ellentétben a nappali munkával. Ez az egyszerű élethez írt ód a, amely tele van a munka fáradtságával és a hazatérés várásával.