A műalkotás egy lenyűgöző jelenetet mutat be, amelyet finom ecsetvonásokkal jelenítenek meg, a hagyományos kínai tintás és akvarellfestményekre emlékeztetve. Egy apa és egy gyermek, egyszerű, de kifejező vonalakban ábrázolva, egy enyhe lejtőn állnak, egy távoli hegyláncot szemlélve. A hegyek, szürke és kék különböző árnyalataiban ábrázolva, a mélység és a nyugalom érzését keltik. Egy vízesés sziklákról zuhan le, és egy magányos fa áll az előtérben. A művész tompított színpalettát használ, lágy rózsaszín háttérrel, ami a derű egy rétegét adja. A kompozíció az előtérből a háttérbe irányítja a tekintetet, egyfajta utazás vagy szemlélődés érzetét keltve. A felső részen lévő folyékony kalligráfia a festmény szoros kapcsolatát jelzi a költészettel vagy a filozófiai elmélkedéssel. A kép egyszerűsége és érzelmi mélysége a nézőt olyan témák átgondolására invitálja, mint a család, a természet és az idő múlása.