Ebben a lenyűgöző műalkotásban a nézőt azonnal egy merész és ötletes kőformáció ragadja meg, amely különös formáival és textúrájával tűnik ki. A művész lágy színpalettát alkalmaz, amely főként szürke és tompa tónusokból állva, nyugodt, de mély atmoszférát teremt. A kő, bonyolult üregeivel és íveivel, szinte úgy tűnik, hogy régi titkokat suttog, meghívva a meditációra. A kő körül delicácikáit a fű foltok éltetik, hangsúlyozva a természet eleganciáját és a kő és a lombozat közötti egyensúlyt.

A kompozíció mesterien van elrendezve, szépen irányítva a szemet a középső kőformáció felé, miközben megtartja a harmóniát a környező elemek között. A finom ecsetvonások egy enyhe szél érzését idézik fel, finoman sugallva a természet múlandóságát. Nem lehet elkerülni a kapcsolódást ehhez a darabhoz, mivel az nosztalgikus és tiszteletteljes érzéseket ébreszt a természet maradandó szépsége iránt. A műben egy költői szöveg is található, amely mélységet ad, és filozófiai réteget sugall, ami beszél az emberek és a természet közötti kapcsolatról. Ez a mű nem csak vizuálisan tűnik ki, hanem érzelmi szinten is rezonál, fontos műtárgyat teremtve a kalligráfia és a hagyományos kínai művészet területén.