Ebben a bájos darabban egy finom barackvirág-csokor bontakozik ki lágy rózsaszín árnyalatokban, kellemes kontrasztot alkotva a krémes bézs háttérrel, amely meleget és nyugalmat kölcsönöz a kompozíciónak. A virágok, rendkívüli részletességgel ábrázolva, arra hívják a nézőt, hogy merüljön el efemer szépségükben; minden egyes szirom életet tűnik el magának, lágyan lengedezve a kis szellőben. A művész ügyesen alkalmazza a vízfesték technikáit, lehetővé téve, hogy a színrétegek zökkenőmentesen keveredjenek, mélység és életerő érzetét teremtve, amely a tavasz múlékony báját idézi elő.

A ágak elegánsan tekerednek a vásznon, sugallva a kecses mozgást, amely dinamikus és organikus áramlásban irányítja a szemet. A zöld levelek gyönyörűen ölelik körül a virágokat, fokozva a kompozíciót, anélkül, hogy elhomályosítanák a színpad főszereplőjét – a barackvirágokat. Ezen kívül a műben található kalligrafikus elemek és pecsétek bepillantást nyújtanak a történelmi kontextusra, visszhangozva a gazdag kínai ecsetfestészet hagyományát. Ez a darab nemcsak a barackvirág lényegét ragadja meg, amely az kulturális szimbolizmusban a tisztaság és életerő ábrázolásaként fontos szerepet játszik, hanem túlmutat a pusztán botanika illusztráción, lehetővé téve a néző számára, hogy érzelmi kapcsolatba kerüljön a természet múlékony szépségével.