Ebben a lenyűgöző kompozícióban a virágok pompás kitörése látható, egy olyan színrobbanás, amely megérinti az érzéseket. Renoir mesterien rétegezi a finom rózsákat, lágy rózsaszín és krém színű szirmokkal, mély vörösek tűnnek fel, amelyek úgy látszik, hogy a vásznon táncolnak. A virágok között elterülő buja zöldelés mélységet és vitalitást ad, meghívva a nézőt, hogy lélegezze be ezt a virágparadicsom illatát. A festő laza ecsetkezelése álmokkal teli jelleget kölcsönöz a műnek; a színrétegek harmonikusan keverednek, éterikus hátteret képezve, amely fokozza a virágok fényűzését. Képzelheti el, hogy áll a természet e szőttese előtt, egy pillanatban, amikor az idő úgy tűnik, megáll, átölelve egy napfényes kert melegségét.

Renoir színválasztása egy életrel teli palettát idéz elő; a lágy kékségek utánzóan tükrözik az eget, míg a rózsák dinamikus vörösei és fehérjei elragadják a néző tekintetét. A fény és árnyék kölcsönhatása finom mozgást hoz létre, mintha a virágok hintáznának a szélben, nyugalom érzését keltve. Történelmileg ez a mű az 19. század végének impresszionizmus iránti vonzalmát tükrözi, ahol a hangsúly a természet múlandó szépségének és a fény múló pillanatainak megörökítésére helyeződött. Ez a műalkotás nemcsak a botanika szépségét ünnepli, hanem a Renoir stílusának fejlődő tanúja is. Egyszerre a vibrálóság és a finomság megtestesítőjeként arra hív, hogy a természet mulandó ragyogását örömmel és őszinte lelkesedéssel értékeljük.